A nyelv vizsgálata

A nyelv vizsgálata a Hagyományos Kínai Orvoslás egyedülálló és egyben egyik legfontosabb vizsgáló módszere. A nyelv segítségével valamennyi szervünk működéséről egyenként is képet kaphatunk, a nyelv meghatározott területei ugyanis egy-egy szervhez köthetőek. A nyelv töve a vese, a húgyhólyag, a vastagbél és a vékonybél állapotát tükrözi, a középső rész közepe a gyomor és lép-hasnyálmirigy, széle a máj-epehólyagról tájékoztat, a nyelvhegy pedig a szívről és tüdőről.  

Mind heveny mind krónikus betegségeknél a beteg állapotának javulásáról vagy romlásáról is tájékoztat segítve ezzel a kezelés megtervezését.

A nyelv elemzésekor alapvetően két dologra kell figyelni, a nyelvtestre és a nyelvlepedékre.

A nyelvtestnél megfigyeljük a nyelv színét, a nyelv formáját, alakját, a repedéseket a nyelv felszínén, azt hogy mennyire mozgékony a nyelv, mennyire kiölthető, remeg-e, esetleg elhajlik-e valamelyik irányba.

A nyelvlepedék esetén figyeljük a lepedék színét, vastagságát, nedvességét.

A normál nyelv sápadt piros, rugalmas, nem repedezett, nem remeg, nem duzzadt, de nem is túl vékony, ill. nem fekélyes. A rendes nyelvlepedék vékony, fehér és enyhén nedves.

Ahhoz, hogy a vizsgálat során nyert információk ne legyenek hamisak fontosak a nyelv vizsgálat körülményei. Lehetőleg ablak közelében, természetes fénynél nézzük. Egyszerre ne hosszan legyen kiöltve max. 15-20 másodpercig, mert ellenkező esetben elpirosodik. Inkább többször, rövid ideig nyújtsa ki a beteg. Gyógyszer fogyasztás vagy a vizsgálat előtti étkezés is befolyásolja  a nyelvtest ill. a lepedék színét. Ezért megelőzően lehetőleg ne egyen a beteg.